ketill (is)

Islandice

Notatio

← Nordica Antiqua: ketill.

Nomen substantivum

ketil|l, -s masc., fortis

1. fervefactorium (-ī, n.) || Instrumentum quo aqua ad fervorem fertur.

Declinatio

fortis	inarticulat.		articulat.
m.	sing.	plur.	sing.	plur.
nom.	ketill	katlar	ketillinn	katlarnir
acc.	ketil	katla	ketilinn	katlana
dat.	katli	kötlum	katlinum	kötlunum
gen.	ketils	katla	ketilsins	katlanna

Dictiones collatae

Collocationes

• ketilkaffi
• ketilsmiður
• ketilsmíði
• vatnsketill

Progenies

• Faeroice: ketil